Kutyás

Ápolás

 "Aki nem tudja, milyen ízű a szappan, még sosem fürdetett meg egy kutyát."

Rendszeres ápolás

A kutyák ápolási igénye fajtáról fajtára változik, de az alapok azonosak. A walesi corgiknak és más rövid szőrű fajtáknak sűrű szőrréteg simul közvetlenül a bőrre, ami jól szigetel és vízálló is. E réteg felett van még egy vastag, egyenes szálú szőrszálakból álló réteg is, amit nem kell rendszeresen kezelni, mint sok más fajtáét, viszont elég gyakran hullik, amitől a gazda és a lakás is tele lesz szőrszállal. Ha naponta keféljük a szőrét, ez elkerülhető. Kemény sörtéjű kefét használjunk az egész testfelületen, vigyázva a fejnél és a pofánál. Az egész művelet kb. tíz perc. A sima szőrű kutyák kevés gondozást igényelnek, de szőrzetük lehet, hogy nem biztosít megfelelő védelmet a hideg ellen, így csak hetente kell kikefélni. Néhány sima szőrű fajtánál - mint a dán dog és a dobermann - előfordul, hogy testük állandó nyomás alatt lévő pontjain - a könyök és a térd - a szőr benő a bőrbe. Ezeket a részeket balzsammal kell kezelni, hogy a szőr megpuhuljon. A durva szőrű kutyák nem úgy hullajtják szőrüket, mint a rövid szőrű rokonaik, de hathavonta, esetleg hamarabb, ezek is levedlenek, ekkor szőrük nagy csomókban jön ki - főleg ha nem ápolták rendszeresen. A terrierek és a hasonló drótszőrűek számára előnyös a napi átkefélés, mert így megelőzhető, hogy szőrük gubancossá váljon. Kemény sörtéjű kefét és fésűt használjunk, amivel minden szőrcsomót kibonthatunk, s emellett rendszeresen nyírni is kell a kutyát, amit lehetőleg szakképzett kutyakozmetikussal végeztessük. A selymes szőrű fajták - mint a King Charles spániel és az Ír szetter - ugyanazt a gondozást igénylik, mint a durva szőrű fajták, de ne használjunk túl kemény kefét. Bundájuk nagyon nehézzé válhat, ezért évente egy-két alkalommal meg kell nyírni őket. A hosszú szőrű fajták rendben tartása a legidőigényesebb, viszont élvezet őket ápolni. Az olyan fajtákat, mint az afgán agár vagy a yorkshire terrier, napi, alapos gondozásra van szükségük. Ehhez használjunk simítókefét, hajkefét és széles fogú kefét a lábak hátsó részén található csimbókok kifésülésére. Vigyázzunk arra, hogy ne keféljük vagy húzzuk meg túl erősen a szőrt, nehogy megsértsük a kutyát. Helyezzük a kutyát az asztalra. Bár az ápolás a földön is elvégezhető, a kutya ezt a helyet a játékkal hozza összefüggésbe, ezért nem biztos, hogy nyugton tudjuk tartani. Meg kell szokniuk, már kölyökkoruktól, hogy mindig nyugodtak maradjanak, akár nyírásnál, akár állatorvosi kezelésről van szó. Karoljuk át a kutya szügyét és vállát, hogy egyhelyben maradjon, aztán vagy kutyakesztyűvel, vagy gumikefével keféljük le a testét a nyak hátsó részétől elindulva a test két oldala felé haladva, majd a hátsó lábak között és a has tájékán, hogy a kihullott szőrzetet eltávolítsuk. Figyeljünk arra, hogy a kutyák tappancsa, de különösen a farkuk és a végbélkörnyékük érzékeny az érintésre. Beszéljünk a kutyához, főleg amikor a fejét és a pofáját ápoljuk - aztán a végén jutalmazzuk meg.

Rendszeres egészségügyi ellenőrzés

Az ápolás arra is jó, hogy ellenőrizzük kutyánk általános egészségi állapotát. Pár naponta távolítsuk el a kutya szeme köré gyűlt váladékot - a szemét nedves vászondarabbal töröljük meg. Ha a kutya pofája ráncos, vagy sok bőrredője van, ezeket is meg kell tisztítani, s közben ellenőrizzük, nincs-e valahol gyulladás vagy kellemetlen szag. Emeljük fel a fület és ellenőrizzük, van-e gyulladás vagy vörösödés (ha a kutya vakarja a fülét, el kell vinni állatorvoshoz). Az olyan hosszú fülű kutyát, mint a spániel, nagyon körültekintően kell átvizsgálni. A következő lépés a kutya fogsorának és ínyének ellenőrzése. Itt is lehet gyulladás. Ha a kutya nem akarja kinyitni a száját, alsó állkapcsát tartsuk erősen egyik kezünkkel, és fogjuk be az orrát. Puha szőrkefével távolítsunk el minden lepedéket, és masszírozzuk a fogínyt mindennap. Ellenőrizzük a kutya végbéltájékát, majd tisztítsuk meg. Ha a kutya a fenekét húzza a földön (szánkázik), akkor kérjünk tanácsot állatorvosunktól. Vizsgáljuk meg a kutya mancsát, különösen a lábujjak között, és távolítsunk el minden oda beszorult, összecsomósodott szőrt, port, kis köveket vagy magokat. A fűmagok könnyen odatapadhatnak, s csak csipesszel lehet kiszedni őket, de ésszerű, ha ezt inkább állatorvosra bízzuk. Vizsgáljuk meg a talppárnákat is, és töröljük le a sarat nedves vászondarabbal. A kemény talajon való rendszeres sétáltatás segíti a karmok kopását, de ha szükséges, le kell vágni speciálisan hajlított, kutyáknak való körömvágóval. Vágjunk mindig az eleven rózsaszín rész felett - ez fehér körömnél mindig látható, ha sötét a köröm, nehezebb a dolgunk. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, az állatorvos megmutatja, mi a legjobb módszer a karmok nyírására.

Tartás:

A kutyatartás szempontjai

1. Soha ne hagyjuk, hogy kutyánk bepiszkítsa az útburkolatot - vigyük egy félreeső helyre, szedjük össze az ürüléket, és vagy WC-be, vagy egy erre kijelölt szemetesbe dobjuk. Otthon szoktassuk a kutyánkat a kert egyik sarkába, hogy ne keljen mindig a lábunk elé nézni.
2. Ugyan a parkok és a vízpartok nagyon jó helyek a kutya testmozgására, azért próbáljuk meg a kutyánkat visszafogni. Több szülő nem szereti, ha kutya van a játszóterek közelében, és kevesen szeretik, ha egy vizes kutya lefröcsköli őket vagy gyerekeiket a parton.
3. Soha ne vigyük póráz nélkül sétáltatni kutyánkat. Ha a forgalom látható, akár csak a távolban is, túl veszélyes szabadon hagyni a kutyánkat. Még az erdős vidékeken is, ahol a kutya szabadon futkározhat, lovaglók, kisgyerekek útjába kerülhet, ezért a póráz igen hasznos lehet. Vigyünk magunkkal finomságokat, amikkel "megvesztegethetjük" őket. Adjunk nekik egy falatot, amikor eleresztjük a pórázról, és még egyet, ha hívásra visszajön.
4. Soha ne hagyjuk kutyánkat szellőzés nélküli az autóban!!
5. Ne felejtsük el, hogy nem mindenki szereti annyira kutyánkat, mint mi. Vannak, akik a legkülönfélébb okokból félnek a kutyáktól - egy figyelmes kutyatulajdonosnak tiszteletben kell tartania ezt.

Kellékek

Habár nagy számban és többféle változatban kaphatók kellélek bármilyen méretű, testalkatú és korú kutya ápolásához, az alapfelszerelés - amivel kényelmessé és biztonságossá tehetjük kutyánk életét - elég egyszerű. Kutyánknak szüksége van nyakörvre és pórázra, és egy kényelmes pihenőhelyre, néhány ápolószerre, valamint étel- és vizestálkákra.

Nyakörvek, biléták, pórázok és hámok

Bőrből, műszálból, pamutból vagy fémből különféle stílusú nyakörveket lehet kapni. Az egyszerű csatos nyakörvek általában jók, de a fojtóláncos pórázok megfelelőbbek az energikusabb egyedek megfékezésére. A bőrből font nyakörvek kevésbé hagynak nyomot a kutya bundáján, mint a laposak.
  Egy kölyök első nyakörve legyen könnyű és olcsó (hamarosan úgyis kinövi). Amikor a nyakörvet feltesszük, annyira legyen laza, hogy két ujjunkat be tudjuk csúsztati alá, de amikor a kölyök a fejét visszahúzza, nyakáról ne tudjon lecsúszni. Fokozatosan szoktassuk hozzá a nyakörvhöz úgy, hogy eleinte csak néhány órára tesszük fel. Tegyünk a nyakörvre egy címünkkel vagy telefonszámunkkal gravírozott bilétát, vagy állatorvosunkkal ültessünk be mikrochipet, ami aránylag egy új jelölési mód. A mikrochipezés egyszerű folyamat, ami nem fájdalmasabb az oltásnál. Ilyenkor egy rizsszemnyi mikrochipet (ami a kilökődés elkerülésére egy biokompatibilis üvegtokban van) a kutya tarkóján lévő laza bőr alá ültetnek be. A chip a kutyák azonosítószámát tartalmazza, amelyet egy országos adatbázisban tartanak nyílván. A mikrochipet egy alacsony frekvenciájú leolvasó aktiválja és olvassa le a számot.
  Fontos, hogy a közösségi területeken őrizzük meg uralmunkat a kutya felett, ezért ha már hozzászokott a nyakörvhöz, tegyünk rá egy könnyű pórázt, amikor sétálni visszük. Szükségünk lesz egy kb. 2 méter hosszú pórázra, egy kb. 6 méteres pamutból vagy fonott műszálból készült kiképzőpórázra, és egy hosszú kutyaszíjra is, amivel otthon köthetjük ki.
  Néhány heves egyednek, vagy különösen törékeny fajtáknak - mint a yorkshire terrier, amelynek különösen érzékeny a légcsövük - nyakörv helyett hámot vagy kantárt kell felrakni. A kantár olyasmi, amit a lovakon használnak, és ennek segítségével jobban kordában tudjuk tartani nagy testű, erős kutyánkat ( ha a kutya nekilendül, a kantárt fogva lehúzhatjuk a fejét, amitől kénytelen lelassítani). Ha nem vagyunk benne biztosak, kérdezzük meg állatorvosunkat, melyik póráz a legmegfelelőbb.

A fekhely

Minden kutya szereti, ha van saját helye, ahol biztonságba érezheti magát. A hely legyen huzatmentes, és biztosítson meleget a kutya számára. Egy műanyag kutyafekhely egy kis matraccal megfelelő, falának tud támaszkodni alvás közben, és a matrac is kényelmet biztosít. A fekhely legyen mosható és kényelmes. A műszőrmék amellett, hogy jól moshatók, melegek is, és a kutyák szeretnek beleburkolózni. Egy másik közkedvelt típus az ún. babzsák ágyak, amelyek jól szigetelnek, a kutya testéhez idomulnak, és nagyon kényelmesek. A fonott kosarak, amelyek egy időben közkedveltek voltak, viszont nehezen tisztíthatók, és a kölyökkutyák összerághatják.
  A kölykök fekhelye lehet ideiglenes is, de legyen vagy eldobható, vagy könnyen tisztítható. Egy kartondoboz, újságpapírral az alján, és egy régi pokróccal - megfelelő. Amikor a kölyök felnő, kaphat egy rendes fekhelyet is.
  Ha kívül akarjuk tartani kutyánkat, kapjon egy biztonságos, az időjárási viszontagságoktól védő építményt, benne kényelmes fekvőhellyel. A kennelnek, illetve az ólnak jól kell szellőznie, hogy ne legyen túl meleg nyáron, és legyen rajta ablak, amin bejön a fény. Kifutóval felszerelt, előre legyártott kennelek is kaphatók, ezek általában fából készülnek, így könnyen tisztíthatók.

Ápolófelszerelések

Minden kutya rendszeres ápolást igényel, de természetesen a hosszú szőrű fajták bundájának kezelése tovább tart. Bár fontos kutyánkat megtanítani arra, hogy üljön nyugton az ápolás alatt, a legtöbb kutya elfogadja, sőt élvezi az alapvető ápolási műveleteket: a szőrzet kifésülését, a pofa megtisztítását és a körmök ellenőrzését. Az ápolószerek széles skálája kapható a boltokban, döntésünk természetesen kutyánk szőrtípusától függ, de egy kefére és egy fésűre minden gazdának szüksége lesz. A rövid szőrű fajtáknak - mint a boxer - egy erősszálú kefe kell,ami masszírozza a bőrt, miközben kiszedi a hulló szőrszálakat, ez azonban használhatatlan hosszú szőrű fajtáknál, pl. a skót juhásznál. (Érdemes megvizsgálni vásárlás előtt a kefét, mert a nagyon hegyes végű felsértheti a kutya bőrének hámrétegét.) Hasznos kellék még a gumikefe és a szarvasbőr, ez utóbbi a szőr fényesítésére szolgál. A yorkshire terrierekhez hasonló finomszőrű kutyákat puha hajkefével és széles fogú hajkefével kell fésülni, a vastag szőrzetűek - mint a juhászkutyák - bundája gyors fésülést igényel puha hajkefével, fésűvel és erős sörtéjű kefével. A hosszú szőrűek csomóit ki kell kefélni egy erős sörtéjű kefével, a fésűvel a lábuk szőrzetét lehet jól ápolni, ollóval pedig le lehet vágni a szőrt a mancsuk körül. A nyírt fajtáknak - mint az uszkár - minden második hónapban nyírásra van szükségük, amit elektromos nyírógéppel végeznek. A boltokban kapható, kifejezetten kutyáknak való samponok és balzsamok is elengedhetetlenek egy kutyatartó számára. (bár nem mindegyik a legjobb kutyánknak). Fürdetéskor semmiképpen se menjen bele, a víz és a sampon a kutya szemébe vagy fülébe, és alaposan mossuk ki a habot a kutya szőréből.   A tenyésztő vagy az állatorvos meg fogja tudni mondani, hogy mely ápolószerek a legmegfelelőbbek kutyánkhoz.

Etetőtálak

A kutyáknak saját, etető- és vizestáljuk legyen, amit külön kell tárolni az emberi étkezéshez használt eszközöktől. Ugyan a kutyák tiszták, a rossz higénia miatt néhány zoonótikus betegséget át tudnak adni az embernek. Az előbbi okok miatt hasznos, ha a kutyatápokhoz külön konzervnyitót, kanalat és villát rendszeresítünk.
  A kutyák étvágya az állat méretétől függően változó: a nagy testűeknek kiadós ételadag kell, ezért vegyünk egy nagy étel- és vizestálat. Anyagukat tekintve készülhetnek fémből, műanyagból vagy kerámiából. Fontos, hogy legyenek strapabírók, egyszerűen tisztíthatók, ne boruljanak fel könnyen, és legyenek viszonylag nehezek, hogy a kutya ne tudja elhordani. Ha több kutyánk van, mindegyiküknek külön tálja legyen. Helyezzük a tálakat egy nedvszívó anyagra. A tálat minden evés után tisztítsuk ki, és naponta legalább kétszer töltsük fel friss vízzel

Játékok

A kutyák természetüknél fogva hajlamosak arra, hogy rángassanak, kergessenek és huzigáljanak mindenfélét, ezenkívül a kölykök szeretnek rágcsálni is, ezért ha el akarjuk kerülni, hogy megrongálják féltett kincseinket, szerezzünk be néhány játékot.
  Bizonyosodjunk meg arról, hogy a játékok nem fognak szétesni, és hogy elég nagyok ahhoz, hogy ne lehessen őket lenyelni, A gumi- és kötéljátékok jók otthonra, míg a frizbi, (a boltokban kapható emészthető alapú gumi játékok jó megoldás lehet, ha a kutya szeret lenyelni mindent amit megrág) vagy a puha gumilabdák a kinti játékhoz alkalmasak. A kutyák szeretik még a csontformájú rágcsálnivalókat és a sípolós játékokat is (habár ezeknek a hangja vagy irritál minket, vagy felizgatja kutyánkat).