Kutyás

Fontos eldöntenünk, hogy szukánkat szeretnénk-e fedeztetni, vagy sem. Meg kell gondolnunk, mit csinálunk a kölykökkel. Valószínűtlen, hogy mindegyiket meg akarnánk tartani, tehát gondoljuk meg, mi történik majd velük. Biztos, hogy el tudjuk adni, vagy ajándékozni valamennyit? Vagy ott maradunk 4-5 gyorsan fejlődő kiskutyával - amire sem elég pénzünk, sem elég energiánk nincsen. Felelőtlenség engedni, hogy kutyánk vemhes legyen, ha a kölykök jövője bizonytalan. Kegyetlenség lenne kutyamenhelyre küldeni őket, bár a kutyamentő központok megfelelő ellátást biztosítanak, az ő lehetőségeik sem kifogyhatatlanok.
  Tudni kell, hogy ha nem fajtiszta a kutyánk, a kölykök valószínűleg nem az anyjukra fognak hasonlítani, és ha mindkét szülő kevert, nehezen lehet előre megmondani, milyenek lesznek a kiskutyák. Bár, ha fajtiszta kutyánk van (s a kan is az), legalább azt biztosan tudjuk, olyan kiskutyák születnek, amelyek kinézete és viselkedése előre megjósolható. A fajtiszta kutyákat vásárlók a legjobbat akarják, tehát próbáljunk arról meggyőződni, hogy a kiválasztott kanon meglátszanak-e a fajta jellemzői, megbízható temperamentumú, és megvan a megfelelő pedigréje, törzskönyve.
  Ha úgy érezzük, megvannak a megfelelő feltételek ahhoz, hogy saját szukánkat pároztassuk, kapcsolatba kell lépni az állatorvossal, aki tud ajánlani tenyésztőt (aki a leendő kan megtalálásában is segíthet), emellett tanácsot ad, hogyan kell bánni a szukával a vemhesség alatt.

Fedeztetés

Egy szuka tüzelési időszaka két-három hétig tart. Külső szeméremajkai megduzzadnak, s véres váladékozás lép fel. A hím kutyák észlelni fogják azt az erős szagot, ami a nőstények párzási időszakát jelzi. A tüzelés első jeleitől számítva körülbelül a tizenkettedig nap táján lesz fogékony a nőstény kutya, és az is marad körülbelül 5-7 napig. Ekkor válik alkalmassá a pároztatásra - a hímek egyébként erre mindig készem álnak. Kétévesnél fiatalabb nőstényt ne pároztassunk, mert vagy fizikailag, vagy mentálisan nem érett arra, hogy az anyasággal megfelelően megbirkózzon.
A vemhesség átlagosan 60 napig tart. Minden tüzelés után hormonális változások lépnek fel (amely ún. álvemhességhez is vezethet), akár vemhes a nőstény, akár nem, tehát semmilyen vér- vagy vizeletminta nem tudja a kicsiket kimutatni. Az állatorvos a 3-4 hét környékén tudja megállapítani a vemhességet. Körülbelül hathetes vemhesként a nőstény kutya hasa láthatóan kerekebb lesz, emlői pedig megnagyobbodnak - ezek a közelgő anyaság egyértelmű jelei.
  Innentől fogva a leendő anyának több ételre és több pihenésre van szüksége. Fokozatosan növeljük az ételadagját a vemhesség végéig. Kb. másfélszer többet eszik ilyenkor a szuka, mint normálisan, ezért adjunk neki kétszer egy nap. A kisebb termetű kutyák normális ételadagjuk kétszeresét is megehetik. Pár nappal az alom megérkezése előtt elmehet az állat étvágya és az utolsó ételt visszahányhatja.

Ellés

  A kutyakölykök fejjel vagy farokkal bújnak elő - mindkét eset normális. Az anya erőteljesen nyalogatja a kicsiket, ezáltal eltávolítja róluk a magzatburkot, majd a köldökzsinórt elrágva elválasztja a kölyköt a méhlepényről - amit később megeszik. A nyalogatás azt is szolgálja, hogy  a  kölykök légzését stimulálja, serkentse a vérkeringést, illetve, hogy felmelegítse őket.
  Amint az összes kölyök a világra jött, anyjuk megeteti őket, és feneküket nyalogatja, hogy az ürülék és a vizelet ürítését elősegítse. Három hétig minden kölyök ürülékét megeszi (ez a kutyák őseinek viselkedésére utal vissza, erre azért volt szükség, hogy a ragadozók elől elrejtsék védtelen kölyköket). Az első három héten a kölykök teljes mértékben anyjuktól függenek. Az evésen, illetve az alváson kívül mást nem csinálnak, csak összebújnak, mert melegre és biztonságérzetre van szükségük. A szemük kb. tíz napos korukban nyílik ki.
  Néhány faj hajlamos a kannibalizmusra. Megszállottan nyalogatja a kölykeit, ami után megeszi őket. Leginkább a bull terrierek hajlamosak erre, ezért a szoptató szukát állandóan figyelni kell, amíg a kölykök köldökzsinórja le nem szárad.
  A gazdáknak mindig biztosítaniuk kell, hogy az anyák kényelmes, meleg helyen maradjanak, egészségesek és jól tápláltak legyenek, ami elősegíti a tejelválasztást. Kézbe vehetjük a kölyköket, de ne izgassuk fel az anyát, mert védeni fogja őket. Ellenőrizzük, hogy mindegyik rendesen fejlődik-e, s naponta mérjük meg súlyukat. Kb. négyhetes korukban már sokkal aktívabbak, addigra megtanulnak egymással kommunikálni.
A leválasztás háromhetes korban kezdődhet el, amikor kiegészíthetjük a kölyök táplálékát (ami ugyanakkor csökkenti az anya terhét is). Hathetes korukban már teljesen le kell választani őket, ekkortól kölyöktápot kaphatnak. Beszéljük meg az állatorvossal a féregtelenítést és az oltások időpontját. Nyolchetes korukra a kölykök készek arra, hogy elhagyják otthonukat

A kölykök

Ellenállhatatlanul aranyos, szőrös kis rosszcsontok - de a kutyakölykök nagyon sok munkát igényelnek. Még az olyan hajthatatlan emberek is, akik soha nem akartak állatot tartani, sokszor ellenállhatatlan vágyat éreznek egy ilyen kis teremtés babusgatásához, a kisgyerekek pedig folyamatosan nyúzzák szüleiket egy szőrös kis játszótársért. Az ösztön az ilyen kis állatok védelmére bennünk van, de mi lesz, ha a kis szőrcsomó egy nagy és igényes kutyává nő? Hogyan vesszük rá, hogy engedelmeskedjen nekünk? És ami a legfontosabb: meddig tart, míg szobatiszta lesz?

Az első hetek

Életük első két hetében, amíg érzékszerveik kifejlődnek, szemük kinyílik és elkezdenek reagálni környezetükre, a kölykök csak anyjukra hagyatkozhatnak. A következő két hétben a kölykök kissé függetlenebbekké válnak, farkukat csóválják, morognak, ugatnak, és ahogy testük egyre jobban tudja kezelni testhőmérsékletüket, egyre messzebb csatangolnak anyjuktól. Ezután egy intenzív szocializálódási folyamat kezdődik, amikor minden szagot, látványt, hangot, érintést magukba szívnak, amik mind segítségükre lesznek felnőttkorukban. Nagyon fontos, hogy a kölykök emberekkel is kapcsolatba kerüljenek az első két hétben, hogy megszokják őket. Minél szélesebb körben szerez tapasztalatot a kölyök, annál jobban tud majd alkalmazkodni felnőttkorában.

A kiskutya új otthona

A kölyökkutyákat általában hat és tizenkét hetes koruk között választják el anyjuktól. Ez megpróbáltatást jelent a fiatal kutya számára, ezért fontos, hogy biztonságban érezze magát. Intézzük úgy, hogy a kölyöknek legyen alkalma felfedezni új otthonát, hozzászokhasson az új arcokhoz, szagokhoz és hangokhoz az esti elalvás előtt.

A fekhely és az alvásidő

Míg rá nem szoktatjuk a szobatisztaságra, célszerű a fekhelyet a konyhában elhelyezni, ahol könnyebb a "baleseteket" feltakarítani. Mivel a konyha melegebb is, és finom illatokkal van tele, jó hely az új otthon megismerésére. Ha a fekhelyét egy járókában helyezzük el, az biztonságot nyújt a kölyök számára is, és megakadályozza, hogy rosszalkodjon. Mivel a kölyökkutyáknak sok alvásra van szüksége, ezért helyezzük a fekhelyet távol a ház zajától, ahol evés után szundíthat egyet. A csecsemőkhöz hasonlóan a kölyökkutyák is felébredhetnek éjszaka, de megnyugszanak, ha van a közelükbe valaki. Ennek ellenére hozzá kell szokniuk, hogy egyedül alszanak el, és ezt már korán el kell kezdeni. Hozzáállásunk attól függ, mennyire vagyunk erősek egy izgatott kutyával szemben. Az egyik megoldás az, ha egy ébresztőórát teszünk mellé, amely ketyegése anyja szívdobogására emlékezteti. Néhány vinnyogás elkerülhetetlen, de előbb-utóbb megnyugszik. Egy másik elmélet viszont azt mondja, hogy az első néhány éjszakára a kutyus fekhelyét gazdája hálószobájába kell helyezni. Az ember közelsége biztonságérzetet nyújt a kölyköknek, és nekünk sem kell a konyhában botorkálni, ha meg kell nyugtatni a kutyát. Ha ezt a megoldást választjuk, hagyjuk a kölyköt napközben aludni, és az egyedül töltött időt fokozatosan hosszabbítva szoktassuk rá, hogy végül éjszaka is egyedül aludjon a fekhelyén.